Végállomás
A történet egy vonat étkezőkocsijában kezdődik az 1890-es évek elején, késő éjszaka. Idegen emberek ülnek egymás társaságában, és a házasság intézményének lehetetlenségéről folytatnak heves vitát.
A társalgás egy pontján az addig szótlanul ülő Pozdnisev váratlan szenvedéllyel szól közbe. Élete legféltettebb és legfájdalmasabb titka szakad ki belőle: „Uraim és hölgyem, tudják meg, én vagyok az a Pozdnisev, aki egy damaszkuszi tőrrel leszúrta a feleségét…”
A vallomás hatására mindenki elmenekül, kivéve egy embert. Pozdnisev kíméletlen részletességgel tárja fel neki élete tragédiáját, olyan őszinteséggel, mintha gyóntatópappal ülne.
„Ki ez a titokzatos nő? És miért ilyen fontos neki ez a beszélgetés?" Ezek a kérdések zakatolnak Pozdnisev fejében és nem is sejti, milyen hamar választ lel kérdéseire...